"Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. "

"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod. Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod. Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved. Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed. Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat, amikor várod, hogy odaadhasd önmagad. Amikor néznéd mosolyát és két szemét, Amikor néznéd ahogy feléd nyújtja két kezét. Amikor nem bírod már, nem jönnek a szavak, Amikor nem bírod már türtőztetni magad, Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted. Amikor megijedsz, mert rossz nélküle, Amikor már aludnál és ébrednél mellette. Amikor már önmagaddal harcolsz ellene, Amikor rájössz mit sem ér a józan ész, Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz. Amikor világossá válik, hogy ez jó neked. Amikor világossá válik, hogy megteszed. Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted."

"Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?"



"Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek."
(Paulo Coelho)

Akkor is nekivágok, ha nincs reményem, s akkor is kitartok, ha nem kecsegtet siker.